A természetes gyógytényezők, különböző vizek

Magyarországra jellemző, hogy a gyógytúrizmus a természeti adottságokhoz kötődik, és gyógytényezők meglétére, kihasználására épül.

Magyarországon több jogszabály szabályozza az alább felsorolt „fogalmakat”

A nyilvántartást valamint az engedélyek kiadását az ANTSZ végzi.

(„A természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos hatósági, szakmai irányító és felügyeleti tevékenységeket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Közegészségügyi Főosztálya látja el. A teljesség igénye nélkül: szakmai iránymutatást ad a Szolgálat szervei számára a természetes gyógytényezők hasznosításával kapcsolatos, jogszabályban meghatározott feladatok ellátásához, nyilvántartást vezet az ásvány- és gyógyvizekről, gyógyfürdőkről és egyéb a jogszabályban meghatározott természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos minősítésekről.”)

A honlapjukon megtalálhatók különböző nyilvántartások, ezek folyamatosan módosulnak. Alább felsoroljuk Magyarországon mely megnevezések, használatosak. Hangsúlyozzuk, hogy ezek egyfajta „címek” kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor egy szállodánál meghatározzák, hogy hány csillagos, bizonyos elvárást testesít meg, de például az, hogy milyen az étkezés színvonala az nem a csillagok számától, hanem a személyzettől függ.

Vagyis pusztán annyit jelent, hogy ha pl. egy fürdő kérvényezi, és megfelel, a feltételeknek akkor kiírhatja a bejáratra, használhatja a reklámjaiban, stb. hogy gyógyfürdő. Hangsúlyozzuk ez nem automatikus, valakinek kezdeményeznie kel. Attól, hogy valami nem szerepel, a nyilvántartásban nem jelenti azt, hogy nem is használ. A gyógytényezők esetében először mindig a nagyközönség kezdi használni és csak utána kezdeményezik a hivatalos gyógytényezővé nyilvánítást (ha kezdeményezik egyáltalán).

Csak néhány példa:

A tapolcai barlangot 1982-ben nyilvánították gyógybarlanggá, da már 1972 óta folynak benne kezelések.

Az Egerszalóki termálvizet a 70-80 években már használta a lakosság, de csak 1993-ban nyilvánították gyógyvízzé.

A hévízi iszapot máig nem nyilvánították gyógyiszappá.

Alább felsoroljuk a Magyarországon használatos elnevezéseket, zárójelben megadjuk a számukat, ha nyilvántartást vezetnek róla (2017-es adat) az ANTSZ honlapján megtalálhatók a részletes listák, („a teljesség igénye nélkül”)

Gyógygázok(2)

Egyéb természetes gyógytényezők

  1. A talajból nyert – természetesen előforduló vagy mesterségesen feltárt – feltételezett gyógyhatással rendelkező anyagnak (pl. gáznak) gyógyhatásra utalással gyógyászati célra való felhasználása akkor engedélyezhető, ha
  2. a) összetétele ismert és közel állandó,
  3. b) egészségre ártalmas anyagot – az adott felhasználási formában – nem tartalmaz,
  4. c) eredeti összetételének minden megváltoztatása nélkül, az előfordulási helyen, a tervezett felhasználási feltételek között tudományosan elismert gyógyhatással rendelkezik.

 Gyógyiszapok(6)

  1. Természetes iszap (lápföld, tőzeg stb.) – e jogszabály alkalmazásában – az a vízi környezetben természetes úton keletkezett ásványi és növényi eredetű anyag, amely előfordulási formájában vagy őrölt állapotban jellemzően iszapszerű és jelentős vízmegkötő képességgel rendelkezik.
  2. Természetes gyógyiszap (a továbbiakban: gyógyiszap) az a természetes iszap, amelynek összetétele ismert, az emberi egészségre ártalmas anyagot nem tartalmaz, kitermelésének körülményei a közegészségügyi előírásoknak megfelelnek, és eredeti összetételének minden megváltoztatása nélkül az adott felhasználási formában tudományosan elismert gyógyhatással rendelkezik.

 Ásványvizek(274)

  • védett vízadó rétegből származik,
  • eredendően tiszta, szennyeződésmentes,
  • összetevői csak meghatározott mennyiségben fordulhatnak elő,
  • ásványi anyag és nyomelem-tartalmának köszönhetően egészségre kedvező hatású,
  • szigorú mikrobiológiai követelményeknek kell megfelelnie,
  • néhány fizikai eljárástól eltekintve nem szabad kezelni,
  • nem szabad – a szén-dioxid kivételével – idegen anyagot adni a vízhez,

 gyógyvizek (270)

A természetes ásványvizet nem szabad összekeverni a gyógyvízzel. A gyógyvizek is ásványvizek, de olyan ásványvizek, amelyeknek klinikailag bizonyított gyógyhatásuk van. Gyógyvíz minősítést azok az ásványvizek kaphatnak, amelyek fizikai tulajdonságaiknál vagy kémiai összetételüknél fogva igazoltan gyógyító hatásúak.  Természetesen ezeknek a vizeknek az összetétele lényegesen különbözik a természetes ásványvizek összetételétől – ezért rendelkeznek gyógyhatással.

A természetes ásványvíz élelmiszer, a gyógyvíz gyógytényező.

A természetes ásványvizek összes ásványi anyag tartalma hazánkban 400 – 2.500 mg/liter érték között van, a gyógyvizeké 25 – 30.000 mg/liter, esetenként még ennél is több.

A természetes ásványvizeket bármelyik egészséges ember korlátozás nélkül ihatja, a gyógyvizet csak orvosi utasításra, az orvos által meghatározott gyógyvizet, az orvos által javasolt mennyiségben és gyakorisággal fogyaszthatja.

 A forrásvíz

Szintén értékes, nagy tisztaságú természetes élelmiszer. Az ásványvízzel azonos, szigorú mikrobiológiai követelményeknek kell megfelelnie, összetételének ki kell elégíteni az ivóvízre vonatkozó előírásokat. Az eredet helyén kell palackozni, csak az ásványvízre engedélyezett eljárásokkal szabad kezelni, a szén-dioxidon kívül idegen anyagot nem szabad hozzá adni. Ugyanakkor összetételének nem kell állandónak lenni, és nem kell hivatalosan elismertetni.

 Dúsított és ízesített vizek

Megnevezésük nem lehet “víz”, csak “természetes ásványvíz, vagy forrásvíz, vagy ivóvíz alapú ital”, attól függően, hogy milyen vízből készítették. A szabály célja az, hogy ne lehessen ezeket a termékeket összetéveszteni a természetes ásványvízzel, vagy a forrásvízzel. Mesterségesen állítják elő ezeket az italokat úgy, hogy a megnevezésben jelzett vizet engedélyezett adalékanyagokkal és legtöbbször szén-dioxiddal dúsítják, és/vagy különböző aromákkal ízesítik.

 Az ivóvíz

Az ivóvíz összetétele nem közismert. Összetétele és élvezeti értéke elsősorban attól a víztől függ, amelyből az adott ivóvizet mesterségesen előállítják. A folyó menti parti kutakból vagy fúrt kutakból nyert vizet fizikai, kémiai és biológiai tisztítással teszik ihatóvá. Az eljárás legfontosabb szempontja, hogy az ivóvíz megfeleljen a vonatkozó rendelet – bizonyos minimális, illetve maximális fizikai, kémiai és biológiai értékeket meghatározó – előírásainak. A kritériumok elsősorban az egészség és a környezet biztonságát szolgálják.

Az ivóvíz folyadékpótlásra, főzésre, ételek, élelmiszerek készítésére és háztartási célokra használható. A vizet kémiailag és biológiailag tisztítják, fertőtlenítik, ezután nyeri el az ivóvíz minősítést. A WHO ajánlása alapján a szervezetre káros mikrobáktól mentes vizet jelent és csak az egészségre még nem káros mennyiségű vegyi anyagot (fertőtlenítőszer maradványokat, pl. klór, klóramin) tartalmazhat. Az ivóvíz – köznyelvben “csapvíz” -, a vonatkozó rendeletben előírt biológiai, kémiai és fizikai határértékeknek megfelelő, egészséges, állandó minőségű ivóvizet jelent.

Az ivóvíz is tartalmaz ásványi anyagokat, de nem ez a fő jellemzője.

 Gyógyhely(32 db.)

  1. § (1)4 A gyógyhely megnevezés egy terület megjelölésére akkor használható, ha azt – a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH) gyógyhellyé nyilvánítja.

(2) Valamely település egésze vagy meghatározott része akkor nyilvánítható gyógyhellyé, ha

  1. a) e rendelet szerint elismert természetes gyógytényezővel (gyógyvíz, éghajlat stb.) rendelkezik,

b)5 a természetes gyógytényező igénybevételének gyógyintézményi feltételei (gyógyfürdő, gyógyszálló) biztosítottak,

  1. c) a gyógyítás zavartalanságát és a betegek nyugalmát biztosító környezeti feltételek (kiemelten védett területre előírt levegőtisztaság, fokozottan védett területnek megfelelő zajszint, rendezett zöldterületek stb.) adottak,
  2. d) a pihenés infrastruktúrájának (közművek, közlekedés, hírközlés, kommunális szolgáltatások, ellátó, szolgáltató intézmények stb.) kiépítettsége biztosított.
  3. § (1) A gyógyhellyé nyilvánítás a települési önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján kezdeményezhető.

Itt a (2) pont a leglényegesebb általában a település meghatározott része lesz csak gyógyhely ez a legtöbb esetben csak egy kis rész, a fürdő, barlang stb. és szűk környezete az előszóban említett honlapon kicsit részletesebben is olvashatunk róla

Gyógyfürdő (98 db.):

az a létesítmény, amely gyógyvíz, gyógyiszap vagy egyéb természetes gyógytényező (pl. gázelőfordulás) felhasználásával fürdőkezelést (balneoterápiát) nyújt vagy elismert ásványvíz, hévíz, illetőleg melegített közműhálózati víz felhasználásával végzett hidroterápiás kezelések mellett, egyéb fizikai gyógymódok alkalmazásával együtt, teljes körű fizioterápiás ellátást nyújt.

Itt két lényeges rész van. Az egyik, ami talán nagyon furcsa a „melegített közműhálózati víz” vagyis csapvíz is elég nem szükséges hozzá gyógyvíz, a másik pedig az „egyéb fizikai gyógymódok” sok helyen ez hiányzik (különösen kisebb fürdőknél) ezért nincs kiírva hogy gyógyfürdő. Pl. Buzsák Csisztafürdő

Mozgásszervi betegek rehabilitációját ellátó nappali kórház:

az a létesítmény, mely járóbeteg-ellátás keretében teljes körű fizioterápiás ellátást nyújt kórházi jellegű körülmények között, a betegek napközbeni benntartózkodásával, főként természetes gyógytényező alkalmazásával.

Gyógyfürdőkórház:

a nem közvetlenül területi betegellátást nyújtó fekvőbeteg-gyógyintézet, amely meghatározott betegségben szenvedők gyógyítását, főként természetes gyógytényezők alkalmazásával végzi. A gyógyfürdőkórház járóbeteg-részleggel is rendelkezhet.

Éghajlati gyógyintézet:

az a létesítmény, amely a helyi földrajzi adottságokból eredő sajátos éghajlati tényezők (a levegő tisztasága, hőmérséklete, páratartalma, a napfény stb.) felhasználásával nyújt gyógyító és rehabilitációs kezelést.

Gyógyüdülő:

az a létesítmény, amely az igénybevételére jogosultak részére üdülés keretében – saját gyógyászati részlegén vagy más gyógyintézmény kiegészítő szolgáltatásainak igénybevételére – a természetes gyógymódok orvosi felügyelet melletti igénybevételét is lehetővé teszi.

Gyógyszálló(40db.):

az a kereskedelmi szálláshely, amely vendégei számára természetes gyógytényező alkalmazásával saját gyógyászati részlegén önálló vagy más gyógyintézet kiegészítő szolgáltatásainak bevonásával, orvosi ellenőrzés mellett terápiás lehetőséget biztosít. Pl. a hévízi Hunguest Hotel Helios Gyógyszálló és Gyógyfürdő önálló terápiás lehetőséget biztosít a Hunguest Hotels Zrt. Hotel Panoráma Gyógyszálló pedig a fürdővel kiegészítve (közvetlen átjárás van) biztosítja.

Gyógyvíz-ivócsarnok:

gyógyvizet szolgáltat ki közvetlenül a fogyasztók részére a helyszínen történő (kúraszerű) fogyasztás céljából.

Gyógybarlang (barlangterápiás intézet)(5 db.):

 megfelelően kialakított és berendezett természetes barlangképződmény vagy más földalatti térség (bánya, táró) bizonyítottan gyógyhatású különleges légköri viszonyait használja fel egyes betegségek kezelésére. A létesítményhez funkcionálisan kapcsolódik a betegek elszállásolására alkalmas felszíni épület, a kezelés azonban járóbeteg-ellátás keretében is igénybe vehető

forrás:

Természetes gyógytényezőkkel összefüggő nyilvántartások/ANTSZ/

74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről

65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.